mai interpellációm:
Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr!
Úgy látszik, a pénzügyminisztérium (bár most épp nem így hívják) mindig azt hiszi magáról, hogy jobban ért a szakpolitikákhoz, mint az illetékes szaktárcák. Sokat költ az állam gyógyszertámogatásra? Nosza, csökkentsük az összeget! 120 mrd-dal!
Idáig könnyen eljutnak, de itt kezdődnek a problémák. Mert mihez képest költünk sokat gyógyszerre? Ahhoz képest, hogy milyen a lakosság egészségi állapota? Aligha. Az egészségügyi kiadásokhoz képest? Semmiképpen! Más országokhoz képest? Ez sem igaz.
Magyarországon valóban probléma, hogy a generikus gyógyszerek részaránya a teljes gyógyszerfogyasztáson belül nagyon alacsony. Az orvosok nem kapnak kellő ösztönzést a szabadalmi oltalom alá már nem tartozó, olcsóbb gyógyszerek felírására. De más baj is van e téren: az OEP nagyon magas áron fogadja be a generikus szereket. Vajon mi szükség az 50%-os árlimitre, miért ne lehetne akár az úgynevezett originális szerek árának 10%-án befogadni ezeket az orvosságokat?
Más baj is van: nem tudni, mi mennyi. Az LMP támogatja a gyógyszertámogatási rendszer, a közvetett és közvetlen támogatások és befizetések átláthatóságának növelését. Szívesen támogatjuk a korrupció felszámolását e téren is; a szavak után várjuk a végre a tetteket!
Kiszivárogtattak néhány megoldást, de nem tiszta, hogy ezek közül melyiket akarják alkalmazni? Vagy talán az összes eszközt egyszerre?
Hatósági ár lesz? Ezt jó ötletnek gondolják?
Vagy újabb 80-100 milliárdnyi árcsökkentésre kényszerítik a gyártókat? Vajon itt maradnak-e? Ön szerint mi lesz a következménye a rabatt emelésének? Vagy az orvoslátogatók adóját emelik? Ez nem a fekete foglalkoztatást fogja növelni?
Vagy a dobozdíjat emelik? És hogyan képzelik az eredményalapú támogatást? Hogyan kívánják mérni a beszedett gyógyszerek hatékonyságát a támogatási rendszerben?
És még egy fontos kérdés: Még Orbán-csomag is elismeri, hogy az egészségügyre „arányait tekintve összesen kevesebb közpénzt költünk”. Sőt, ismét idézet következik: „pénzhiánytól szenvednek a rendelőintézetek, a kórházak, az egészségügyben dolgozók elfogadhatatlanul alacsony bérért dolgoznak”. Nagy kérdés tehát: visszaforgatják-e a gyógyszertámogatáson megtakarított tízmilliárdokat a gyógyító-megelőző tevékenységek finanszírozásába? Igen, vagy nem?
Tisztelt Miniszter Úr!
Persze kellene takarékoskodni, csak nem mindegy, hogyan. És nem mindegy, hogy mennyibe fog ez a betegeknek kerülni.
Az Orbán-csomagban ezt írták: „Át kell alakítani a gyógyszertámogatás rendszerét úgy, hogy a gyógyszerek ára ne emelkedjen”. A kérdés: igaz-e, hogy nem fog a gyógyszerek ára nőni? Igaz, vagy sem? Komolyan gondolják, hogy két Molnár Lajosnyi pénzkivonást meg tudnak csinálni a lakosság terheinek növekedése nélkül?
Köszönöm válaszát!
