Hetekkel ezelőtt elfogadta a parlament A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról szóló jogszabályt. Tanulságos volt a parlamenti vita. Alább olvasható a hajnali felszólalásom, még lejjebb pedig Heintz Tamás képviselő úr kitűnő előterjesztése.
http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20110228&time1=123...
SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Szép jó estét kívánok mindenkinek. Kedves Képviselőtársak! Azt gondoltam, nálam senki nem utálja jobban a dohányfüstöt, de aztán pénteken volt egy LMP-s filmklub, ahol megnéztük ezt a Thank You for Smoking című, nagyszerű filmet egy dohányipari lobbista életéről, és ott kiderült, hogy vannak olyan LMP-aktivisták, akik nálam is jobban utálják a cigifüstöt. Úgyhogy ez mindenképpen pozitívum. Bár el kell mondjam, hogy ha Heintz Tamás doktor úr példamutató hozzászólásához akarnék hozzátenni valamit, akkor ezt nem tudnám überelni LMP-s berkekből. Nagyon fiatal a mi közösségünk, rengeteg közöttük a dohányos, és egy ilyen LMP-s buliban részt venni - én legalábbis nem javaslom senkinek ilyen szempontból. (Vágó Gábor: De amúgy jó. - Derültség.) Nekem cigaretta egyszer volt a számban, akkor is fordítva, parázzsal befelé. Úgyhogy nekem így sikerült szocializálódnom. Hetedikes voltam egy úttörőtáborban, és éjszaka egy sátorban fordítva adták a számba a cigarettát. Az én pályafutásom így indult, és most már hálás lehetek az én kedves jó barátomnak, aki ezt megtette velem.
Azt gondolom, borzasztóan fontos témáról van szó, és mindenképpen támogatandó maga a cél. Nagyon örülök annak a komoly szakmaiságnak, amivel ez itt elő lett vezetve. Bárcsak az Országgyűlés minden vitája ilyen mély szakmaisággal zajlana, akkor ide érdemes lenne bejárni, és az ember még jól is tudná magát érezni minden egyes pillanatban. Említettem, hogy nem dohányoztam soha, de azért 15 évig laktam az apámmal egy szobában, aki láncdohányos volt. Azt gondolom, a magam dózisát gyerekkoromban már magamhoz vettem, úgyhogy még mindig a tisztulás fázisában vagyok, pedig már milyen régen volt ez is.
Borzasztóan fontos ez az indítvány, mint említettem, és meglehetősen sajnálom, hogy megint egyéni képviselői indítvánnyal találkozunk, méghozzá úgy, hogy alig 72 órája ismerjük ezt az előterjesztést, és érdemben felkészülni idő csak a hétvégén volt. Bizony megért volna ez a téma ennél sokkal többet is, komoly társadalmi vitát, érdekegyeztetést, még akkor is, ha jórészt egyetértek azzal, ami itt elhangzott a gazdasági vonatkozásokkal. Azt gondolom, hogy ezt azért érdemes lett volna modellezni, és azokkal a társadalmi szereplőkkel ezt megbeszélni, megvitatni, akik ellenében most éppen hozzuk ezt a nagyon fontos szabályozást.
Tiltás, korlátozás, büntetés, ez itt a kormány eszköztára, ami, azt gondolom, első lépésnek mindenképpen elfogadható. De ha ezt nem követik egyéb szabályozási lépések, akkor azt mondhatjuk, hogy ez nem túl fantáziadús szabályozás. Ismerjük a jó európai példákat, de azért ne legyen illúziónk, az adminisztratív intézkedéseket szinte mindenhol nagyon komoly kommunikációs lépések is kísérték. Nem tudhatjuk pontosan, hogy a kommunikációs lépések nélkül elérték volna-e azokat a jó eredményeket, amiket itt hallottunk, akár Skócia, akár Törökország, akár egyéb országok vonatkozásában.
Kérdés, mi a garancia arra, hogy Magyarországon mindez sikerülni fog csupán tiltással, ha nem követik egyéb lépések ezt. A magyar polgárok nem híresek jogkövetésükről, és sajnos azt látjuk, hogy az előző, a hatályos törvény rendelkezését is nagyon sokan elszabotálták, mint ahogy elszabotálták itt a közintézmények akadálymentesítését is, és még rengeteg ilyen lépést lehetne mondani sajnos. Tehát csupán tiltással Magyarországon nem biztos, hogy el lehet érni azt a célt, amit el lehet érni, mondjuk, a példának felhozott országokban. Annál is inkább mondom ezt, mert a legfőbb célcsoport, itt elhangzott nagyon helyesen, a fiatalság, amelyik még most fog esetleg rászokni a dohányzásra. Velük tiltással, büntetéssel, korlátozással nem sokat tudunk kezdeni, úgyhogy muszáj lesz más eszközöket is bevetni.
Az is igaz, és ezt is nemzetközi példákból látjuk, hogy hatástalanok voltak azok az intézkedések, amelyek a füstmentes környezetet valamiféle szűréssel, szellőztetéssel, légszűréssel és egyebekkel akarták volna elérni.
(2.20)
Pontosan lehet látni, hogy műszaki megoldásokkal sem lehet megoldani, hogy a kocsma egyik felében lehet dohányozni jó szűréssel, a másik felében meg nem lehet dohányozni, tehát így sem lehet igazából füstmentessé tenni a környezetet. Tehát én alapvetően egyetértek azzal, hogy tovább kell lépni, de más eszközökre is szükség van. És nagyon szép dolog, hogy a dohányosok rágyújtási lehetőségeit korlátozzuk, de bizony a dohánygyártás és a dohánykereskedelem életét is nehezíteni kell, ha komolyabb eredményt akarunk elérni.
Van egy komoly eszköztár, és mindenféle jó példákat tudnánk említeni a nemzetközi gyakorlatból, amit meg kellene fontolni és fokozatosan bevezetni. Az egyik, amit ismét említek, a példamutatás, és őszintén szurkolok, hogy Heintz doktor úrnak sikerüljön, amit vállalt, és erre orvoskollégáit és betegeit is rá tudja venni. Borzasztóan fontos lenne, ha nekünk, akik mégiscsak a társadalom elitjébe kellene hogy tartozzunk, nekünk jó példával lehetne elöl járni, és meg tudnánk mutatni, hogy lehet dohánymentesen élni és füstmentesen élni, a saját életünket is be tudjuk úgy rendezni.
Nagyon fontos lenne átvenni az összes WHO-ajánlást, ezeket a bizonyos FCTC-ajánlásokat. Vannak itt bizonyos rafinált szerek, amelyek a nikotinfüggőség kialakulásában szerepet játszanak, ezeket nagyon keményen be kellene tiltani és a hazai forgalomból száműzni. Nehezíteni kellene a cigarettához való hozzáférést mindenki esetében, meg kellene fontolni azt, hogy ne lehessen mindenhol cigarettát kapni, csak bizonyos kijelölt tabakos shopokban vagy valami hasonló intézetekben. Nagyon szigorúan be kellene tartani, hogy a 18 év alattiak ne jussanak ilyen szerekhez.
Bizony, elmondtam délelőtt is a bizottsági ülésen, hogy a jövedéki adó rendszeréhez hozzá kellene nyúlni. Azt mondják, és ezt lehet olvasni a szakirodalomban, hogy a lehető legnagyobb hatása annak van, ha drágítjuk a cigaretta árát. Ez minden társadalomban igaz, és minden társadalomban hoz maga után nagyon komoly forgalomcsökkenést és leszokást. Tehát a további emelésre van szükség a jövedéki adó terén. És olyan szempontból is hozzá kell nyúlni a szabályozáshoz, hogy a bevételből elkülöníteni egészségügyi célokra, prevencióra is, gyógyításra is és dohányzásellenes kampányokra, kommunikációra is. Hiszen az a kis pénz, amit ez a jogszabálytervezet talál és dedikál ilyen célokra, az nyilvánvalóan nem lesz elegendő arra, hogy egy átütő kommunikációs kampányt indítsunk a társadalom számára.
Erre nagyon jó amerikai példák vannak, hogy a háború után milyen hatalmas kommunikációs kampányokkal ugrottak neki a dohányzásnak, és meg is lett ennek az eredménye. Amikor én húsz éve a középosztálybéli környezetvédőkkel találkoztam először Amerikában, ott már kinézték azt, aki dohányzott. Nyilván a munkásrétegek között továbbra is nagy volt a dohányosok száma, de a középosztály szépen lassan kijött ebből, és régen nem ott tartunk már, hogy a filmcsillagok a filmvásznon olyan elegánsan dohányoznak, hiszen nem sikk, és abszolút nem lehet mintának állítani az ilyen magatartásformákat.
Nagyon fontos lenne a leszokás segítése. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos dolgokat hallottunk az előterjesztésben, én nem is akarnám ezeket elismételni, biztos, hogy a tb-támogatott szerek és készítmények közé föl lehetne venni olyanokat is, amelyek a leszokásban segítenek. Nagyon fontos lenne, hogy segítsük a munkáltatókat, hogy stresszmentes munkahelyeket teremtsenek, hogy igazából ne a feszültséglevezetés eszköze legyen a cigarettához nyúlás.
Nagyon fontos lenne egyfajta kulturális nyomás a dohányzók felé. Nagyon fontosnak tartom ezt a szót, hogy kulturális, hiszen a dohányzás nagyon sok tekintetben kulturális tényező, magatartás-mintázatokon és szociokulturális mintákon múlik az, hogy hányan dohányzunk, és ha dohányzunk, akkor tiszteletben tartjuk-e a nemdohányzók jogait a környezetünkben. Tehát nagyon fontos lenne, hogy a közösség valamilyen módon kivesse maga közül azt, aki nem tud kulturáltan rágyújtani, és a saját környezetét ilyen szempontból terheli. Legyen valahogy ciki a dohányzás, jó lenne eljutni idáig, hogy a társadalom értékrendjében ez így szerepel. Jó lenne eljutni onnan, hogy a tiniknek ez egy nagyszerű közösségformáló tényező, egészen odáig, hogy a dohányzás valami hideg lépcsőházbéli magányos tevékenység, hiszen akkor a leszokás mindenképpen könnyebb lenne.
Nagyon fontos lenne a szűrővizsgálatok kiterjesztése, erről is volt szó már az előbb, már a költségvetési vitában is előhoztuk azt, hogy azok a háziorvosok, akik a szűrővizsgálatokban elöl járnak, és komoly eredményeket érnek el, és ezt mindenféle indikátorokkal mérhetővé is teszik, azokat premizáljuk valamilyen módon, tehát erre szánnunk kell.
A tájékoztatás, a szemléletformálás szerepe alapvető. Nagyon jó lenne, ha lennének leszokást segítő zöld vonalak, ha nagyon sok civil szervezet foglalkozna ezzel, és tanácsot adna. Nagyon jó lenne, ha életvezetési tanácsokat kaphatnánk civil szervezetektől, ha megtanítaná valaki nekünk, hogy hogyan kell a konfliktusainkat kezelni, hogy ne feltétlenül úgy vezessük le a feszültségeinket, hogy cigarettához vagy alkoholhoz, vagy ne adj' isten, más szerekhez nyúlunk. És az iskolai oktatás és a médiakampányok szerepe nyilván óriási lenne, de ebbe nagyon-nagyon sok pénzt kell beletenni, azt gondolom, és egy hosszú távú, nagyon sokba kerülő folyamat lenne, de az államnak mindenképpen el kell ezt kezdeni.
Soha nem felejtem el, valami elsős kisiskolás lehettem, betereltek minket a tornaterembe, és behoztak egy ekkora nagy fogat meg egy hatalmas nagy fogkefét, és akkor egy fogorvos néhány tíz perc alatt elmagyarázta nekünk az egész fogápolást. Én soha nem fogom elfelejteni. És mitől ne lehetne ugyanezt a dohányzással és az egyéb egészségügyi jelenséggel kapcsolatban megtenni? Nagyon sokat elmulasztunk, azt gondolom, az iskolai oktatásban, és ezt valamilyen módon újra kellene tanulnunk.
Még néhány apróság, hogy hatékonyan fel kellene lépni a csempészet ellen, ezt is föl kellene venni az eszköztárba. Nem egészségi kérdés innentől, de azt gondolom, nagyon komolyan összefügg ezzel, hiszen amíg fél áron lehet kapni mindenféle gyanús minőségű, hamisított és csempészett dohánytermékeket, addig nagyon nehéz a jövedékiadó-bevételekkel kalkulálni, és nagyon nehéz egészségvédelemmel is foglalkozni.
Még egy tanulságos eset az őszi időszakból, hogy amikor itt fölszólaltam, hogy a dohánytermesztéssel kapcsolatban is át kellene gondolni a mezőgazdasági cselekedeteinket, akkor nagyon nekem ugrottak a dohánytermesztők, és rengeteg levelet kaptam. Bizony segíteni kellene őket ahhoz, hogy más terményeket tudjanak termeszteni, és valamilyen módon a saját kis gazdaságukat átállítsák egy olyan növényre vagy egy olyan termesztésre, ami nem dohánnyal kapcsolatos.
Ennyit szerettem volna első körben elmondani. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. Támogatjuk természetesen a törvényjavaslatot. (Taps.)
Felszólalásosaim a részletes vitában:
http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20110308&time1=083...
http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20110308&time1=083...
Dr. Heintz Tamás képviselő úr előterjesztői expozéja (részletek)
http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=70&p_felsz=409&p_szoveg=&p_felszig=409 (2011.02.28.)
Közismert tény, hogy Magyarország demográfiai helyzete egyre romló tendenciát mutat, évente csaknem 70 ezer fővel, egy Kaposvár méretű város lakosságával fogy nemzetünk. A mindenkori kormányzatok, felelős politikai tényezők számára az ország jövője szempontjából a legfontosabb feladatnak tűnik ennek a tendenciának a csökkentése, megállítása. Alapvetésként kijelenthető: minden emberi élet fontos, és minden eszközzel védenünk kell azt.
Annak bizonyítására, hogy a benyújtott törvényjavaslat e szellemben kíván eljárni, lássunk néhány megdöbbentő adatot. Ma Magyarországon minden órában három ember hal meg azért, mert dohányzott. Naponta hetvenen, évente pedig mintegy 28 ezren válnak a dohányzás halálos áldozataivá. A népességfogyás több mint harmadáért a dohányzás felelős. Azt a tényt is el kell mondanunk, hogy ez a hatalmas szám kétszerese annak, mint ahányan az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, balesetek, gyilkosságok, öngyilkosság és az AIDS miatt évente meghalnak. Gondoljanak csak az amúgy rendkívül fontos közlekedésbiztonsági akciókra. Az a munka csak töredék áldozatot tud megmenteni ahhoz képest, amit mi ezzel a törvényjavaslattal tehetünk, mert ez a törvényjavaslat a polgárok tízezreit mentheti meg, ha elfogadja az Országgyűlés. Ma Magyarországon minden harmadik ember, tehát 3 millió ember dohányzik, és közülük 1,3 millióan a dohányzás miatt előbb-utóbb meg is halnak. A dohányzás megtizedeli Magyarország lakosságát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tovább vizsgálódva, a lakosság körében felmérhető dohányzási szokásokkal kapcsolatban újabb megdöbbentő adatot szeretnék megosztani önökkel: a 25-55 év közötti korosztályban a dohányzás aránya csaknem 50 százalék. Ez azt jelenti, hogy a gyermeknevelő, karrierje csúcsára érő, döntéshozó helyzetben lévő, véleményformáló népesség fele dohányos. De nézzünk kicsit előre! Ha az 55 év feletti korosztályt vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ott már csak 20 százalék a dohányosok aránya. Mi is történt? Ennyien leszoktak volna? Nem. Ők meghaltak. Ha megnézzük Magyarország korfáját, akkor világosan látszik, hogy valóban elveszítünk 1,3 millió embert mai dohányzási szokásaink következtében.
Döntésünk előtt tudnunk kell, hogy a tüdőrák-halálozás 95 százalékáért, az összes rákhalálozás 35 százalékáért, a krónikus légzőszervi betegségek miatt bekövetkező halálozás 85 százalékáért, a szív-érrendszeri halálozás 25 százalékáért a dohányzás felelős.
Most pedig ejtsünk szót azokról is, akik soha nem dohányoztak, mégis elszenvedik annak káros hatásait. A nemdohányzókról szólnék, akiket az eredeti törvény védeni rendelt. A passzív dohányzás 2004-ben 2300 halálesetet okozott a 35 év feletti korcsoportban. A belélegzett füst okozta ártalmak és kezelésük a gazdaságnak csak ebben az évben 17 milliárd forint kárt okoztak. Beszélnünk kell a legfiatalabbakat, gyermekeinket érő dohányzási ártalmakról is. Tizenkét éve, 1999-ben az ÁNTSZ a budapesti óvodások passzív dohányzási gyakoriságát és a kiválasztott óvodások szüleinek dohányzási szokásait vizsgálta. A felmérés során azt tapasztalták, hogy a családok 50 százalékában dohányzott valamelyik vagy valamennyi felnőtt, ezért a fővárosi óvodások csaknem 40 százaléka passzív dohányossá vált.
A dohányos családok csaknem 30 százaléka kisgyermekük jelenlétében rendszeresen, közel 50 százalékában pedig alkalmanként dohányzott.
Tíz évvel később, 2009-ben megismételték a vizsgálatot, különös tekintettel arra, hogy tíz évvel korábban lépett életbe a most módosítás előtt álló, a nemdohányzók védelméről szóló törvény. A kérdőívek kiértékelése alapján megállapították, hogy 2009-ben az óvodás gyermekeket nevelő családok 41 százalékában a felnőttek valamelyike dohányzik. A dohányos családok 21 százalékában dohányoznak a gyerek jelenlétében, 50 százalékában csak alkalmanként fordul ez elő, 28 százalékuk az, aki soha nem dohányzik a gyermeke jelenlétében. A gyermek jelenlétében dohányzó családokban a gyermekek több mint 20 százaléka naponta 1-5 cigaretta füstjét kénytelen beszívni, több mint 40 százalékuk 6-10 cigarettáét, 22 százalékuk 11-20 cigarettáét, és 12 százalékuk előtt több mint egy doboz cigarettát füstölnek el. Szabadnapokon ezek az arányok megfordulnak, nő azok aránya, akik több cigaretta füstjét kénytelenek elszenvedni, a gyermekek csaknem 30 százaléka naponta 21-nél is több cigaretta füstjét szívja be.
A felmérés szerint a budapesti óvodások 29 százaléka, 13 500 három-hatéves gyermek volt passzív dohányos 2009-ben. Ez tíz év alatt 10 százalékos javulást jelent ugyan, ám akik rendszeresen dohányoznak gyermekük jelenlétében, azok több cigarettát füstölnek el, mint tíz évvel ezelőtt.
Bár szigorúan egészségügyi törvényjavaslatról tárgyalunk, de természetesen nem tehetjük meg, hogy a tervezet gazdasági kihatásairól ne szólnánk, hiszen fő érv a bevezetés ellen a gazdaság különböző szereplői felől érhet minket. Lássuk tehát a gazdaságra gyakorolt hatásokat! A dohányzásból származó jövedelmek 2007-ben meghaladták a 325 milliárd forintot, egy közgazdasági elemzés adatai szerint viszont a dohányzás okozta közvetlen és közvetett költségek összesen mintegy 350-385 milliárd forintot emésztettek fel. Az egyenleg mínusz 25-60 milliárd forint a dohányzás okozta károk javára. Tehát megéri?
Magyarország nemzeti össztermékének, a GDP-nek 1,7 százaléka vész el évente a dohányzás miatt. Ezek tények, amelyekkel mi, akik a költségvetést megszavazzuk, az ország fenntarthatóságának érdekében, a lakosság egészségügyi ellátásának biztosításáért szembe kell nézni.
Egy, a lakosság dohányzási szokásait vizsgáló 2005-ös felmérés adatai szerint a dohányzási tilalom bevezetése esetén a megkérdezettek csaknem 70 százaléka nem változtatna étteremlátogatási szokásain, 7,3 százaléka járna ritkábban, és több mint kétszer annyian, 15 százalékuk járna gyakrabban étterembe.
A dohányipar részéről elhangozhat, hogy a kombinált figyelmeztetés költségekkel jár, a munkahelyi, éttermi, vendéglátó-ipari dohányzási tilalom bevételkieséssel jár, ezért csökken a dohánytermékek vásárlása. Igen, éppen ez a cél. A törvényjavaslat lényege az, hogy csökkenjen Magyarországon a dohányzók száma, tehát csökkenjen az elszívott cigaretták száma is. Az Egyesült Államokban végzett kutatás szerint azokban a tagállamokban, amelyekben átfogó dohányzási tilalmat vezettek be, az egy főre eső cigarettafogyasztás 5-20 százalékkal volt alacsonyabb, mint azokban az államokban, ahol ilyen törvények nem voltak. Előterjesztésünk gazdaságpolitikai lényege éppen az, hogy a dohányzás kapcsán realizálódó bevételek tízmilliárdokkal elmaradnak a dohányzás okozta károkozás következtében fellépő költségektől. Ha csökken a dohányzás, csökkennek az egészségügyben felmerülő költségek is.
A nehéz gazdasági helyzetben mérlegelendő érv lehet az is, hogy a csökkenő dohánytermékek miatt csökken az adóbevétel is. Ez kétségtelen tény, de csak az az érv ismételhető továbbra is, hogy a jelenlegi helyzetben a dohányzással összefüggő bevételek mintegy 25-60 milliárd forintos hátrányban vannak a dohányzás következtében fellépő költségekkel szemben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig ejtsünk néhány szót azokról is, akiket a törvényjavaslat elfogadásával védeni, gyógyítani szándékozunk, ők pedig a dohányosok. Ha valaki abbahagyja a dohányzást, húsz perc múlva a vérnyomása és a pulzusa már normalizálódik, a vérkeringése javul. Nyolc óra múlva a szén-monoxid szintje csökken a vérében, és javul a fizikai közérzete. Néhány nap múlva kevesebb nyák képződik a garatban, csökkennek a légzési nehézségek, szűnik a reggeli köhögés, krákogás. Egy hét múlva az ízlelés és a szaglás javul, a lélegzetünk frissebbé válik, a leszokó személy energikusabbnak érzi magát. Néhány hét múlva a vérrögképződés kockázata is csökken. Egy hónap múlva a köhögés és a légzési problémák rendeződnek, kevesebb fáradtság, több energia, nagyobb ellenálló-képesség alakul ki. Egy év múlva a szív-érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata a felére csökken.
Két-három év múlva a súlyos tüdőgyulladás, a légúti betegség, az influenza kockázata nem magasabb a nemdohányzókkal összehasonlítva. Öt év múlva a tüdő-, a garat-, a nyelőcső- és a hólyagrák kockázata a korábbi felére csökken. Öt-tíz év múlva a keringési betegségek és a trombózis kockázata megegyezik a nemdohányzókéval. Tizenöt-húsz év múlva a tüdő-, a garat-, a nyelőcsőrák és a hólyagrák kockázata a nemdohányzókéval megegyezik.
